29. Kamerák kereszttüzében

Alberto - mert a következő pillanatban a nevét is megtudtuk - egy perc múlva már mély beszélgetésbe merült apáékkal, mi pedig izgatottan figyeltük, mire jutnak. A szüleim természetesen arról érdeklődtek, milyen film készül, honnan jött a stáb, meddig maradnak, hol kerül lejátszásra az anyag... Szóval úgy nézett ki, sosem fognak végére érni a kérdéseknek.

A fiatal férfi válaszai azonban megnyugtatónak bizonyultak. Egy olasz ifjúsági sorozatot forgatnak, ami időnként idegen országok helyszínein is játszódik, így kerültek a Tisza-tóhoz. A sorozat minden része önálló sztoriból áll, más- más főszereplőkkel. Az ide szánt történet főhősei pedig természetesen már kiválasztásra kerültek egy korábbi, alapos casting során, csakhogy ma délután derült ki, hogy a magyar testvérpár lebetegedett. Így most vagy elhalasztják az egészet - amit nagyon nem szeretne -, vagy helyettesítik őket egy különlegesen tehetséges fiúval és lánnyal...

- Velük! - jelentette ki határozottan, majd ismét rám és Csengére mutatott, mint az előbb, amikor odajött hozzánk.

- De miért olyan biztos benne, hogy tehetségesek? - firtatta kissé gyanakodva anyukám, én pedig kivételesen majdnem megharagudtam, amiért ennyit akadékoskodik.

- Én lenni professionista! - kiáltotta hevesen a rendező, a társai pedig komolyan bólogattak. - Ránéz, és tudni, nagyszerű! De beninteso tartunk teszt, most rögtön! Ők mondani verset kamera előtt, ha sodisfare, akkor holnap reggel már forgat velük! Capito?

- Capito, capito! - bólogatott most már lelkesen anya.

A stábtagok közül egy idősebb férfi hamarosan megjelent egy kamerával. Alberto nagy hangon hátrébb terelte a családomat és a többi nézelődőt, majd elkapta a karomat, és a terasz közepére rántott. Azt mondta, csak beállítják a technikát, és már forog is a felvétel, biztosan tudok verseket, hiszen iskolás vagyok, mondjak közülük egyet. Ettől aztán levert a víz.

- Dehát mit mondjak? Semmi nem jut eszembe! - súgtam a közelemben álló Csengének idegesen.

- Bármit, ami beugrik! - súgta vissza.

- De nem ugrik be semmi! - ezt már szinte nyüszítettem kétségbeeesésemben.

Apáék néhány méterre tőlünk a mobiltelefonjukkal büszkén videóztak, Alberto bólintott, a kamera rám szegeződött, és láttam, hogy egy apró, piros lámpa égni kezd rajta. Ekkor aztán teljesen megkukultam, de szerencsére végül meghallottam Csenge suttogását: "Mondd az Anyám tyúkját, azt biztosan tudod! Na, mondd már: Petőfi Sándor..."

Persze, hogy tudtam. Kívülről fújtam ennél sokkal komolyabb verseket is a nagyi miatt, csak épp nem ilyen nagy izgalomban, lámpalázasan. Így hát hiába akartam belefogni az Anyám tyúkjába, a fejemben a szavak teljesen összekavarodtak.

- Petőfi Sándor - nyögtem ki végül mégis kínlódva. - Anyám tyúkja. Ööööö.... Ejj.... Ejj, mi a kő, te tyúk!

Elhallgattam, mert apára esett a tekintetem, aki átköltésemet hallva fülig vörösödött, csüggedten leengedte kezét a telefonnal, és abbahagyta a videózást.

- Nem baj! - súgta Csenge. - Ezek olaszok, úgysem ismerik a verset, csak mondjad!!

- Ej, mi a kő, te tyúk! - fogtam neki ismét, és közben szégyenkezve képzeltem el, ahogy szegény költő forog a sírjában, mert a sorok továbbra is csak nagyjából jutottak eszembe. - Tán a szobában mászkálsz itt benn? Ej, jó az isten, jót ád, hogy felvitte a csirke dolgát, itt kapirgál fel és alá, még a lábával is kaszál! Eszébe jut, kotkodácsol... Bodri kutyám, add a füled!

És így tovább... A spontán körémgyűlt hallgatóság soraiban - aminek egy részét a bár vendégei képezték - kuncogás, majd egyre hangosabb röhögés harapódzott el. Így egy idő után jobbnak láttam, ha úgy teszek, mintha valami vicces verset mondanék. Látványos kézmozdulatokkal kísértem a szavakat, fintorogtam, gesztikuláltam...és amikor a végére értem, Albertoék hatalmas ovációban és tapsban törtek ki. "Perfetto, perfetto!", kiáltozta a rendező, "igazi komikus, bravo!"

- Még jó, hogy a nagyi a hajón maradt! Ha ezt hallotta volna, biztosan kitagadna - súgta a bátyám vihogva a fülembe, amikor visszaléptem a hallgatóság sorai közé, hogy Csengét engedjem a helyemre.

Ő bezzeg egyáltalán nem volt zavarban. Úgy elszavalta a Toldi első három versszakát, hogy mindenki tapsolt. Úgy látszik, reménybeli menyasszonyom egy igazi primadonna...

- Lenni igazam! - lépett aztán oda Alberto anyáékhoz, akik a borzalmas teljesítményem miatt kissé savanyú arcot vágtak, de azért próbáltak mosolyogni. - Fiú és lány igazi tehetség, nagyszerrrű, nagyszerrrrű! Holnap hajnal kezdés, én adni szövegkönyv, ők éjjel tanul, reggel hatkor hajóval menni stáb ki tóra! Capito?

- Capito - válaszolta szinte az egész család kórusban, aztán visszatértünk a nyaralóhajónkra, és Csengével megkezdtük a felkészülést. Illetve megkezdtük volna... (Folyt. köv.)

Kérdések - válaszok

Tovább

Kell jogosítvány a nyaralóhajó bérléséhez?

A nyaralóhajók hajóvezetői engedély nélkül vezethetők a hajózási térképen megjelölt útvonalakon.

Hogyan bérelhetek hajót?

Az "Árak és Foglalás" menüpontban állítsd be a kikötőt, csomagot és időpontot, majd válassz az elérhető hajó típusokból. Foglalás visszaigazolása után felvesszük veled a kapcsolatot.

Miért szükséges a hajókaució?

Ahogy az autóbérlésnél, a nyaralóhajóknál is biztosítékul szolgál a kaució, ami a bérlés lejárata után, a hajó sérülésmentes leadása után teljes egészében visszajár.