1. rész – Egy különös este

2. rész – Nagypapa bekeményít

3. rész – Egy családi rejtély

4. rész – A bonyodalmak előtt...

5. rész – Nyomozni kezdek

6. A nagyi lebukik  

Lajos bácsi olyan izgalmasan tudta mondani, hogy talán senkit nem ismerek igazán a családomból, hogy meglódult a fantáziám és attól a perctől fogva egészen más szemmel néztem mindenkire. És láss csodát, valahogy tényleg észrevettem olyan dolgokat, amik korábban nem tűntek fel! De azt sosem hittem volna, hogy az első titkot épp a nagyinál találom.  A nagyinál, akiről mindannyian azt hittük, hogy egy nyitott könyv, pont azért, mert szenilis kicsit. A szenilis alatt főleg azt értem, hogy van néhány mániája: 

1. Gyakran ki akarja hívni a 112-t, akkor is, ha nincs igazi baj. 
2. A legváratlanabb időpontban és helyzetekben ragaszkodik hozzá, hogy palacsintát süssön.
3. Folyton a laptopját bújja, mert imád kártyázni a gépen. 

Ezek persze egyáltalán nem  vészes mániák, sőt, a palacsintasütés kifejezetten kellemes. Szóval a nagyinál sejtettem a legkevésbé titkot, aztán még aznap délután döbbenetes felfedezést tettem. Az egész a bátyámék ötletével kezdődött, akik kitalálták, hogy miután berendezkedtünk, hajózzunk el Sarudra, ahol igazi strandparadicsom vár. Ez mindenkinek tetszett, úgyhogy gyorsan elosztottuk a hálókabinokat - sajnos én Timit kaptam lakótársul -, nagypapa feltelepedett a felső kormányálláshoz, beindította a motort, és már doromboltunk is a Jégmadárral Sarud felé. (Jégmadárnak hívják a hajónkat, ha még nem mondtam volna.)

Nagyon jó volt a hangulat. A bátyám és a barátnője a hajó orránál ültek és úgy csináltak, mint a Titanicban a szerelmespár. Anya és Timi a napozófedélzeten heverésztek,  hogy barnuljanak. Apa és én  a felső fedélzeten ültünk, nagypapa mögött, aki a Popey a tengerészt énekelgetve vezetett. Senki nem csodálkozott, hogy a nagyi a kabinjában kuksol, mert tudtuk, hogy ilyenkor kora délután mindig nagy kártyapartikat űz az interneten a barátnőivel. Ekkor azonban felötlött bennem Lajos bácsi szava, miszerint talán semmi sem az, aminek látszik. Illetve, egy jó magánnyomozó nem dől be annak, ami látszik, vagy valamilyennek látszik!   Úgyhogy egészen váratlan ötlettől vezérelve leereszkedtem a hátsó fedélzetre vezető lépcsőn, és bementem a beltérbe a legbelső hálókabinhoz, amit a nagyi kapott. 

A kabin ajtaja félig nyitva volt,  a nagy franciaágy közepén ott hevert a laptop,  a nagyi azonban nem volt sehol. Aztán a kiszűrődő hangokból rájöttem, hogy a fürdőszobában lehet. Nem tudom, milyen megérzés hajtott, de valamiért odaültem az ágyra, és feljebb hajtottam a laptop fedelét, hogy lássam a képernyőt. És akkor.... Döbbenet! Egy csomó csetablakot találtam megnyitva, amiken a nagyi beszélgetett. De nem a saját profiljával, hanem valami szőke, 20 éves körüli csaj képével, amire anya azt mondaná: cicababa. Bőr miniszoknyában és haspólóban volt a képeken, és még pirszing is lógott a szájából. 

Jesszusatyám - hördültem fel magamban, mert ez még nekem is sok volt. - A 80 éves nagyikám álnéven és álfotókkal csetel fiatal fiúkkal?!! 

- Te meg mit csinálsz? - hangzott fel a hátam mögül az ismerős, reszelős hang. Lehajtottam a laptop fedelét, hogy ne hozzam kínos helyzetbe, de már tudtam, hogy lebuktam. És ő is tudta, hogy lebukott. 
- Ne már, nagyi! Ez nagyon... izé.. csináljunk úgy, mintha nem is láttam volna! 
- Ugyan! - kacagott fel a nagyi. - Ne tegyél úgy, mint apád, akiből 50 éves korára egy unalmas öregember lett! 12 évesen biztosan megérted, hogy izgalomra vágyom. Nagyon vicces dolog - tolta lejjebb az orrán a szemüvegét, hogy jobban a szemembe nézhessen. - Húszéves leányzónak adom ki magam, és kedves, szimpatikus fiúkkal beszélgetek. Így, hogy bombanőnek hisznek, bármilyen okos és értelmes dologról hajlandóak csetelni. Az egyiket például épp most ismertettem meg Radnóti szerelmi költészetével! Tudod te, milyen fontos ez???

A nagyi fiatalkorában irodalomtanár volt, szóval értettem, hogy ez neki tényleg fontos. Ő pedig folytatta.  
- De ez csak az egyik ok. Szegény Timikémen is szeretnék segíteni, hogy kicsit népszerűbbnek érezze magát a lelkem. Ezért aztán a leghelyesebb csetpartnereimnek néha azt mondom, hogy...
- Jó ég! - csaptam a homlokomra, ő pedig felnevetett - Nagyi! Te rendeled oda randevúra a rózsacsokros fiúkat, akik azt mondják, hogy Tímeát keresik?
- Bizony! - rikkantotta győzedelmesen. - Bizony! Nagyon vicces és szórakoztató, ahogy apád kiabál velük, jaj... mindig olyan nagyokat kacagok! Timike meg elpirulva kukucskál az ajtaja mögül... Kell az öröm annak a kislánynak, míg rá nem jön, milyen varázslatos és elbűvölő! Milánka! No, válaszolj, ugye, nem árulod el a titkom?

Letettem a nagy esküt, hogy hallgatok, mint a sír, mire a nagyi teljes nyugalommal folytatta a csetelést, és akkortól ügyet sem vetett rám. Én pedig az egész történettől csak vérszemet kaptam ahhoz, hogy folytassam a magánnyomozósdit. Meg sem fordult a fejemben, hogy a nagyi hobbija milyen veszélyekhez vezethet...