1. rész – Egy különös este

2. rész – Nagypapa bekeményít

3. rész – Egy családi rejtély

4. A bonyodalmak előtt.... 

"Csocsi, csajok! Sorry, hogy szkippelem a ma esti bulit, de dobbantottam a családdal chillezni. Persze, elsőre totál befordultam, hogy mindenki creepy lesz, de fullra adom a helyet, a kikötő kúl, a hajó epik, és több crush srácot is láttam, tuti tolok velük egy hang outot indulás előtt. Szakadok, az egyik hogy stíröl, nem flexelésből, de szerintem bejövök neki. Ja, ma megint becsöngetett reggel az egyik rajongóm, apám kiakadt, de mit csináljak, ha..."

Sajnos csak ennyit sikerült elolvasnom a nővérem cseteléséből, miután bosszantásból lenyúltam a telefonját és felszaladtam vele a kikötő kilátójának tetejére. Timi ugyanis idő előtt észrevette, mit csinálok, zihálva felküzdötte magát utánam a rengeteg lépcsőn, majd kimarta a kezemből a telefont. Biztos egy nagy pofont is lekevert volna, de szerencsére elvonta a figyelmét a kilátás, ami tényleg gyönyörű. Így kivételesen egy ideig néma egyetértésben bámultuk az alattunk elterülő Tisza-tavat,  a vízen ringatozó óriás hajókkal, amikről tudtuk, hogy hamarosan beköltözünk közülük egybe. Aztán Timinek eszébe jutott, hogy haragszik rám, sértődötten sarkon fordult, és lerohant a rengeteg lépcsőn. 

Én viszont még nézelődtem egy ideig, miközben a nővérem levelén tűnődtem. Ja, lehet, hogy ezt a levelet le kellene fordítanom nektek, mert nagyon tininyelven írta, ti pedig gyanítom, hogy nem vagytok már tinik... Szóval Timi arról írt a barátnőinek cseten, hogy itt minden nagyon menő, sőt, helyes srácok is vannak, akiknek ő tetszik, és  majd megismerkedik velük indulás előtt. 

Tudom én, hogy minden regényben és filmben van egy bosszantó öccs, aki folyton ellenkezik a nővérével, és csúnyákat mond róla, és tényleg nem akarok ilyen lenni. De ha őszinte vagyok, el kell árulnom:  a nővérem nagyon nem menő. Úgy értem, 12 évesen  látom a suliban, kik a cool csajok és Timi egyáltalán nem ilyen. Neki valahogy semmi sem sikerül. Azt mondja például, hogy folyton fogyózik, de közben rengeteg sütit vesz magának anya háta mögött. Vastag szemüveget hord, mert anélkül az orráig sem lát, ezt pedig szégyelli, mégsem tudja senki a kontaktlencsére rábeszélni. Fél attól, hogy a szemébe nyúljon. Na, és a lábai! A cipőit  annyira kifelé csámpázza, hogy a múltkor rajtakaptam apát a folyosón, ahogy aggódva csóválja a fejét a Timi szandáljait nézve. Anya meg azt mondogatja apának, hogy ne szólítsa meg a csámpásságáért, erősíteni kell Timi önbizalmát, mert sérülékeny időszak a kamaszkor...

Én kicsit sajnálom Timit, bár haragszom is rá, mert gyakran velem undokoskodik, ha valami balul sül el a próbálkozásai közül. Pedig amúgy simán vannak olyan csajok a suliban, akik az ő tulajdonságaival  is népszerűek, csak azért, mert elhiszik magukról. A nővérem viszont nem ilyen, dacára az előbb mutatott levelének, amiben összevissza fexelt – menőzött – a barátnői előtt. Így aztán el sem tudtam képzelni, hogyan lehet, hogy folyton kigyúrt, fiatal srácok keresik... Ezt akár rejtélynek is felfoghattam volna, de azt hittem, Timivel foglalkozni túl unalmas. Aztán viszont beszélgettem Lajos bácsival, és megtaláltam az új életcélom!