4. rész – A bonyodalmak előtt...
7. rész – Egy igazi víziparadicsom
9. rész – Küzdünk az éhhalállal
11. rész – Pssszt, van egy titkunk!
12. rész – Nagypapa szerelmes lesz!!
13. rész – Bocsáss meg, hogy nem jól ismertelek!
15. rész – Tiszaderzsi izgalmak
16. rész – Amit SENKI sem tud... (Tiszaderzsi izgalmak II.)
18. rész – Közelebb a kincshez!
19. rész – Egy halálos menyegző...
21. rész – Segítség, szörnyek a vízben
22. rész – A tündérfátyol-mező örömkönnyei...
23. A Kérész Központ bűvös ereje
Nagypapával estére értünk vissza a Balneumhoz, és bizony alaposan elfáradtunk az evezéstől. Még ahhoz sem maradt erőm, hogy békítgetni próbáljam Csengét, aki láthatóan továbbra is haragudott rám. El is határoztam elalvás előtt, hogy nem nősülök - inkább utazgatni fogok, természetfotózom, ha pedig mindezt megunom, megnyitom a magánnyomozói irodámat.
Másnap ehhez tartottam magam: reggeli közben konok büszkeséggel levegőnek néztem egykori menyasszony-jelöltemet, ő pedig erre még durcásabb képpel reagált. Már-már úgy tűnt, örökre összeveszünk, és a kincskeresésből sem lesz semmi. Ekkor azonban apa kitalálta, hogy látogassunk el a Kérész Központba, úgyis itt van Tiszafüreden, szinte a szomszédban - és a nap ezután egészen különös fejleményeket hozott...
De kezdem az elején. Nyaralóhajóink előkelő siklással futottak be a központ mögötti kikötőbe, nekem pedig már kívülről tetszett az épület. Bár kinti programokat is terveztünk - például a szigetkerülő versenyen való részvételt! -, mégis, alig vártam, hogy bemenjünk. Olvastam ugyanis a neten, hogy 3 D-s szemüvegekben, 360 fokos panorámával lehet filmet nézni náluk a kérészrajzásról, és ez nagyon érdekelt.
Csakhogy benn kiderült, hogy ennél sokkal több lehetőség vár, és persze mindenki egészen mást szeretett volna kipróbálni... Végül maga a Kérész Központ vezetője, Kornélia segített, hogyan osszuk be hasznosan az időnket náluk. Nagypapával ugyanis még néhány évvel ezelőttről ismerték egymást.
- A természetbúvár labort azoknak ajánlom, akik mikroszkóppal szeretnének vizsgálódni - kezdte Kornélia vidáman. Ennek hallatán már emeltem is a kezem, hogy jelentkezzem, Csenge és Timi szintén. - A babzsák moziban csodaszép kisfilm látható a Tisza-tó élővilágáról és Tiszafüred környékéről.
(Naná, hogy apa és anya erre voksoltak elsőnek. Szerintem ők a leglustábbak...)
- A természetfotós műhelyben pedig igazi szakemberek várnak benneteket, hogy különféle trükköket mutassanak az okostelefonnal való fényképezésről, éppen van egy csoportunk, akikhez lehet csatlakozni - folytatta Kornélia. Erre a programra ismét mi, gyerekek, és meglepő módon a nagyi csaptunk le azonnal. - Sőt, madármegfigyelő túrára is jelentkezhettek, gyalogosan vagy csónakkal egyaránt. Estére is lenne egy javaslatom, amin mindenképp érdemes részt venni, méghozzá a családi kvízünk! Biztos vagyok benne, hogy rekordot döntötök majd a helyes válaszokkal.
Végül persze mindenki szinte mindent kipróbált. Az órák úgy röppentek el, hogy észre sem vettük, így a szigetkerülő verseny késő délutánra maradt. Nem bántuk, akkorra legalább enyhült valamennyit a meleg.
Bár izomlázam volt a tegnapi evezéstől, nagyon élveztem, hogy legalább 30 résztvevővel küzdhetek meg abban a gyorsasági versenyben, ami az épület mögötti kikötőből indult, és a kis sziget megkerülése után ugyanoda kellett visszaérkezni. Voltak itt SUP-pal, kajakkal és kenuval, de a legizgalmasabb vízijárgány a Schiller vízikerékpár volt, úgyhogy ezt választottam.
Csenge kihívó tekintetet vetett rám a rajtnál, bérelt vízikerékpárja nyergéből. Na, majd most megmutatom neki! - gondoltam erre felpaprikázva. (Igen, az ilyen kifejezések miatt kapok mindig ötöst fogalmazásból.)
A startjel után olyan vadul lendültem neki a tekerésnek, ahogy csak tudtam. Csenge apukája, az én apukám, és nagypapa is az indulók közt voltak, de én legfőképpen az idegeneket, no meg Csengét akartam legyőzni. A raj hamarosan több előretörő és hátrébb szoruló csoportra szakadt. Csenge és én a középmezőnyben foglaltunk helyet, és hol ő került elém, hol én elé. Úgy tűnt, mintha nem bírnánk egymással, pedig mindketten belevörösödtünk az erőlködésbe.
Már majdnem a táv felénél jártunk, amikor az élen haladók közül többen felkiáltottak és abbahagyták a tekerést, evezést. Hamarosan én is láttam, miért: a vízben egy lustának tetsző, nyugodtan úszó hódcsalád vonult át előttünk...
A verseny ezután hatalmas, közös nevetésbe és lázas fotózásba fulladt. Szerencsére nekem is ott rejtőzött a nyakamba akasztott tokban a telefonom, így meg tudtam örökíteni az állatokat, ahogy bambán megnézik a csapatot, majd továbbúsznak a sziget felé.
És akkor Csenge, ebben a nagy közös nevetésben valahogy megbocsátott. Mintha valami bűvös erő áradt volna a Kérész Központból, vagy a hódokból.... Rám mosolygott, kacsintott egyet, majd együtt tekertünk be a célba. Már nem akartuk legyőzni egymást.
Indulás előtt Kornélia még egy utolsó jó tanáccsal látott el minket.
- Ha már Füreden jártok, ne felejtsétek el megnézni az örvényi ásatást!
- Ásatás? - kapta fel a fejét Csenge apukája.
- Bizony! Komoly régészeti kutatások folynak a Templom-dombnál. Egy szentély, azaz oltár maradványait találták meg a domb közepén lévő óriási fa gyökerei alatt. Csontvázak és egy középkori település maradványai is előkerültek.
Szavait hallva összenéztünk jövendőbeli menyasszonyommal, és mindkettőnknek a legutóbbi rejtvény szavai ugrottak be:
"ELHANGZOTT SOK ZSOLTÁR,
DOMBON VOLT AZ OLTÁR,
OLTÁRBÓL KINŐTT EGY FA,
KÖRÖTT CSONTOK HALMAZA,
TISZAÖRVÉNY MÚLTAT IDÉZ,
GYŰLIK MÁR A SOK-SOK RÉGÉSZ"
- Megvan a megoldás!!! - bökött oldalba izgatottan Csenge... (Folyt.köv.)

Kérdések - válaszok
TovábbKell jogosítvány a nyaralóhajó bérléséhez?
A nyaralóhajók hajóvezetői engedély nélkül vezethetők a hajózási térképen megjelölt útvonalakon.
Hogyan bérelhetek hajót?