4. rész – A bonyodalmak előtt...
7. rész – Egy igazi víziparadicsom
9. rész – Küzdünk az éhhalállal
11. rész – Pssszt, van egy titkunk!
12. rész – Nagypapa szerelmes lesz!!
13. rész – Bocsáss meg, hogy nem jól ismertelek!
15. rész – Tiszaderzsi izgalmak
16. rész – Amit SENKI sem tud... (Tiszaderzsi izgalmak II.)
18. rész – Közelebb a kincshez!
19. rész – Egy halálos menyegző...
21. rész – Segítség, szörnyek a vízben
22. rész – A tündérfátyol-mező örömkönnyei...
23. rész – A Kérész Központ bűvös ereje
24. rész – Különös hangok a szélben
26. rész – A legizgibb házassági évforduló
28. Filmsztárok leszünk!
- Szerinted félnünk kellene? - kérdezte tűnődve Csenge délután a Timivel közös hálókabinunkban, ahová visszaérésünk után behúzódtunk. A nővérem szerencsére kiült a hajó orrába, hogy "a hullámokat szelve cseteljen az udvarlójával", ahogy mondta, így hát nyugodtan beszélhettük.
- Hááát - húztam el a szót -, elég ijesztően hangzik, hogy a titkos társaság tagjai veszélyre figyelmeztetnek az SMS-ben. Ráadásul azt sem írták, merre menjünk tovább. Így soha nem fogjuk megtalálni a kincset...
- Olvasd fel újra!
- Rendben. "Ne tégy semmit, mert baj érhet, őrizd meg a hidegvéred, nagyratörés ne csábítson, siker íze ne kábítson." Tényleg nem értem... Milyen siker? És egyáltalán, mit csináljunk ezután? Mi van, ha apáék olyan irányba akarnak továbbhajózni, ami az újabb üzenetek alapján nem lenne jó nekünk? Most is milyen hirtelen találták ki, hogy a Szalók Yacht Klub kikötőjében vacsorázzunk. Oké, Abádszalók közel van, de...
- Meg is érkeztünk - szakított félbe Csenge, kipillantva a kabin ablakán. - Hú, Milán, ezt nézd! Ez nagyon menő!!
De meg sem várta, hogy az ablakhoz lépjek - egyszerűen kiugrott az ajtón, felszaladt a szalonba vezető lépcsőn, majd kiszáguldott a fedélzetre. Kicsit rosszul esett, hogy ilyen könnyen elengedi a közös gondunkat, de persze kíváncsi lettem, mi hozta ekkora izgalomba, úgyhogy követtem.
A fedélzetre kilépve elakadt a szavam. A kikötő tényleg őrült menőnek látszott. A stég, amelyhez nagypapa éppen rögzítette a hajókötelet, hosszan kígyózott a vízen át a partig, a Tisza-tó hullámai pedig olyan messzeségbe menően vették körül, hogy majdnem a tengernél éreztem magam. Látogatókban sem akadt hiány. Egy vidám társaság épp akkor kötött ki mellettünk, szintén nyaralóhajóval. A parton párok és családok sétáltak, néhány fiatal pedig a víz közepén épült bár felé tartott, amit a stég másik végén láttam meg.
- Na, ez már buli! - kiáltotta a bátyám mellettem. Hátbavágott, és még a barátnőjét is hátrahagyta, hogy előresiessen.
A családi összetartás jegyében azonban természetesen szó sem lehetett holmi azonnali szétszéledésről. Öt perc múlva mindannyian a parton lévő Bárka étteremben ültünk, nagypapa pedig hamarosan olyan átéléssel tolta magába a kovászmorzsás süllőfilét, hogy mindenki megirigyelte, aki látta. Én azért nem tagadtam meg magam, és édes eperlevessel indítottam, de aztán apáék rábeszéltek a bőrén sült vadlazacra, amit igazán nem bántam meg.
A pazar ételeknek köszönhetően végül csak pihegtünk. Közben odakinn a nap lenyugodni készült, és ennek a látványnak, valamint a kellemesen hűvösödő levegő zsongító varázsának még anya sem tudott ellenállni. Így beleegyezett, hogy mindannyian átmenjünk a vízen lévő Sunset Panorama koktélbárba.
Ott aztán igazi életművésznek éreztem magam. Egy alkoholmentes koktélt szorongattam a kezemben, időnként hanyagul beleszürcsöltem, lazán hátradőlve a bár nyitott stégteraszán. Csenge láthatóan hasonló életérzéssel kortyolgatta a saját koktélját, amit a pultoslányok mindenféle színes dísszel és gyümölccsel turbóztak fel, hogy csajosabb legyen. A lenyugvó nap fénye csillogó szikrákat szórt a stéget körülvevő víz felszínére, a vendégek többsége vidáman társalgott és nevetgélt. Ha megkapjuk a lottónyereményt, vehetek magamnak egy ilyen bárt egy óceánparton... vagy akár egy egész szigetet! - gondoltam álmodozva és elégedetten.
Ekkor azonban újabb esemény tette érdekesebbé az estét: a teraszon egy igazi forgatócsoport jelent meg! Hajóval érkeztek, de amint a társaság egyik tagjának szavaiból kiderült, felszerelésük nagy részét a kikötőben hagyták, aznap ugyanis csak helyszínbejárást végeztek a tavon. Majdnem mellénk telepedtek le a teraszon, iszogattak és valami idegen nyelven cseverésztek.
- Hú, ezek olaszok! - bökött oldalba Csenge izgatottan. - Nézd azt a magas, sötét hajú pasit, aki olyan hangosan magyaráz. Ő lehet a vezetőjük, biztosan rendező!
A fiatal férfi viselkedése alapján tényleg főnöknek látszott. Hadarva, emelt hangon ejtette az olasz szavakat, a bőre barna volt, ruházata laza, arcán drága, márkás napszemüveg. És mintha egyre többet bámult volna felénk, miközben parancsolóan magyarázott a többieknek...
Aztán valami olyasmi történt, amire a családból senki nem számított. A férfi odalépett hozzánk, először Csengére, majd rám szegezte a mutatóujját, és tört magyarsággal így szólt:
- Te és te! Kelletek! Ti lenni főszereplők, ha megfeleltek teszten! (Folyt. köv.)
Kérdések - válaszok
TovábbKell jogosítvány a nyaralóhajó bérléséhez?
A nyaralóhajók hajóvezetői engedély nélkül vezethetők a hajózási térképen megjelölt útvonalakon.
Hogyan bérelhetek hajót?