4. rész – A bonyodalmak előtt...
7. rész – Egy igazi víziparadicsom
9. rész – Küzdünk az éhhalállal
11. rész – Pssszt, van egy titkunk!
12. rész – Nagypapa szerelmes lesz!!
13. rész – Bocsáss meg, hogy nem jól ismertelek!
15. rész – Tiszaderzsi izgalmak
16. rész – Amit SENKI sem tud... (Tiszaderzsi izgalmak II.)
18. rész – Közelebb a kincshez!
19. Egy halálos menyegző...
- Én nagyon elfáradtam - mormolta csüggedten Csenge, amikor a Balneum módszeres átvizsgálása után visszatértünk a kinti úszómedencébe. Hiába osztottuk fel ugyanis hármunk között a fürdő és az étterem teljes területét, egyszerűen semmit sem találtunk. Semmilyen titkos üzenetet, ami elárulná, hogy merre kell továbbkeresni a kincset...
- Lehet, hogy nem is létezik ez a gazdag és titkos történelmi társaság. Sem a kincs. Én pedig csak az időmet vesztegetem veletek - jelentette ki durcásan a nővérem. - Már bánom, hogy belementem ebbe a gyerekes butaságba, be is fejezem. Inkább visszamegyek a hajóra megnézni szegény Böhömöt.
Ó, tényleg, vajon hogy van Böhöm? Ettől a gondolattól erős lelkifurdalásom támadt. Tegnap ugyanis túletettem szegényt a kiskörei kikötőben a Lajos bácsitól kapott maradékokkal, amik a Piknik terasz büféjéből származtak. Bár Böhöm egy óriási bernáthegyi, a gyomrát kölyökkora óta könnyen megterheli, és erről az elmúlt napon sajnos megfeledkeztem.... Hű kutyám már Tiszaderzsen sem mutatott nagy kedvet a kiránduláshoz, ezért a Kárász kikötőben hagytuk, egy árnyékos helyen, míg vissza nem tértünk. Most pedig a légkondis nyaralóhajónkban szundikált, amíg fürödtünk a Balneumban. Úgy döntöttem, Timivel tartok, hogy megnézzem - Csenge pedig természetesen jött velünk.
A hajón azonban hatalmas meglepetés várt. Böhöm láthatóan kiheverte a gyomorrontását és körbeugrált minket örömében, ám nem ettől döbbentünk meg. Hanem attól, hogy amikor kiengedtük a kabinból, egyenesen felszaladt a hajó felső kormányállásához, majd egy apró fadobozkával a szájában tért vissza!!
Az üzenet! - kiáltottuk Csengével, szinte egyszerre. A doboz ugyanis pont ugyanolyan volt, mint amit a tiszaderzsi templomnál ástunk ki a földből! Timi viszont tüntetően hátat fordított és úgy tett, mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog. Így hát csak Csenge izgatott biztatása közepette nyitottam fel a dobozt, amiben két összegöngyölt papírt találtam, írással tele.
Az elsőn ez állt (hangosan felolvastam): "...halála előtt, sok-sok asszony után, amint ezen népnél szokás volt, feleségül vett egy gyönyörű leányt, akinek Ildico volt a neve. Miután a lakodalomban a túl nagy vigadozástól elfáradt, s a bortól és az álomtól elnehezülve a hátára feküdt, eleredt az orra vére (...) a torkába folyt, és a halálát okozta. (...) Miután [...] siratóénekekkel megsiratták, (...) az éjszaka csendjében a holttestet a földbe rejtették. Először aranyból, másodszor ezüstből, harmadszor kemény vasból készített szemfedővel fedték be. Ezzel jelezték, hogy a leghatalmasabb királyhoz mindezek illenek: a vas, mivel népeket igázott le, az arany és az ezüst, mivel mindkét birodalom méltóságjelvényét megkapta. A legyilkolt ellenségtől zsákmányolt fegyvereit, mindenféle drágakőtől fénylő lószerszámokat, és különféle ragyogó méltóságjelvényeket, amelyek udvara fényét jelentették, temettek vele. És (...) megölték az e munkával megbízottakat — borzasztó jutalom! — és a sírásókat, úgy, mint az eltemetettet, hirtelen halál érte. (Iordanes)”
- Kiről lehet szó? - szúrta közbe reménybeli menyasszonyom mohó kíváncsisággal. Előkapta a telefonját, hogy elkezdje bemásolni az fenti mondatokat és rákeressen, honnan származik az idézet. Én azonban váratlanul a homlokomra csaptam:
- De hiszen ez könnyű! Gyerünk, Csenge, ki fogod találni te is, nem kell rákeresned!
- Szóval az esküvője után halt meg, és háromszoros koporsóba temették, de nem tudjuk, hogy hol. És, ha jól értem, megölték a szolgákat, meg a sírásókat is - gondolkodott ő hangosan.
- A feleségét pedig Ildikónak hívták - szúrta közbe Timi a konyhából, jelentőségteljesen hangsúlyozva a nevet. Úgy látszik, mégsem bírta megállni, hogy ne csatlakozzon, de a megoldást már ő is tudta.
- A hun király! - vágta ki hirtelen Csenge boldogan. - Attila, akinek a legenda szerint a Tisza medrébe rejtették a sírját! De hogyan segít ez nekünk abban, hogy merre menjünk tovább?
Válaszul kigöngyöltem a második papírt, amin ez állt:
- HŐS KIRÁLY VOLT, SÍRJA TITOK,
DRUSZÁJÁVAL TALÁLKOZTOK,
TŐLE BIZTOS TIPPET KAPTOK,
HOVÁ VEZET AZ UTATOK...
Ettől aztán elnémultunk egy időre. Én leginkább azért, mert nem igazán tudtam, mi az a drusza. A nővérem azonban fensőbbségesen közölte, hogy ez a szó egy azonos nevű embert jelent. Egyszóval: egy Attila nevű valakitől fogjuk megtudni, hogy hol vár minket a kincskeresés következő állomása...
- És ugyan hogy találjuk meg, amikor azt sem tudjuk, kicsoda?! - kérdezte dühösen Csenge, miközben majdnem a sarokba vágta a kezében lévő dobozkát. - Ez egy lehetetlen küldetés! Vagy talán van anyukádéknak ilyen keresztnevű ismerőse a környéken?
- Nincsen - csóváltam meg a fejem borúsan. - De ha az előző üzenet a Balneumba vezetett, akkor ezt az Attilát biztosan ott találjuk, szóval menjünk vissza és tartsuk nyitva a fülünket. Esetleg kérdezzük meg a pincérek nevét. Vagy a portásét. Vagy a fürdőmesterét...
Mindezt már az úszómedence felé tartva soroltam. Odaérve aztán, jobb ötlet híján, becsobbantunk a vízbe, majdnem ugyanoda, mint korábban. Épp azon vitatkoztunk, hogyan derítsük ki az itt lévő valamennyi férfi nevét, amikor a szeplős, nagyképű fiú - aki korábban az apja Jaguárjával dicsekedett, mi pedig jól leráztuk! - elúszott mellettünk. Talán bosszúból tette, hogy teljesen telecsapta vízzel a szemem. Épp rá akartam hörrenni, amikor az apukája megelőzött és rákiáltott a medence széléről:
- Attila, óvatosabban! Ne fröcsköld össze a fürdőzőket!
Elsápadva összenéztünk. Attila?!! Ő lenne az?! A fiú, akivel olyan undokak voltunk? Jaj, neeee..... (folyt. köv.)
Kérdések - válaszok
TovábbHogyan bérelhetek hajót?
Kell jogosítvány a nyaralóhajó bérléséhez?
A nyaralóhajók hajóvezetői engedély nélkül vezethetők a hajózási térképen megjelölt útvonalakon.