22. A tündérfátyol-mező örömkönnyei...

Másnap reggel már bántam a jóságra vonatkozó ígéretemet. Csenge ugyanis azzal állt elő, hogy lógjunk meg a hajón lévő bérelt biciklikkel, vigyük magunkkal a búvárfelszerelést, és a kiskörei vízerőműnél merüljünk újra. Merthogy ott 17 méter mély a víz....

Nemet mondtam az ötletére, mire megsértődött. Annyira, hogy szóba sem állt velem. Egy darabig próbálkoztam a békítgetésével, de aztán láttam, hogy leendő menyasszonyom a haragtartásban is igen kitartó.

Reggeli után elvonult a többiekkel a Balneumba, én pedig ott maradtam a hajón, hogy kellő nyugalomban sajnálhassam magam a "nők" kiszámíthatatlansága miatt. Annyira elmélyültem ebben, hogy csak egy óra múlva vettem észre: nem vagyok egyedül.

Nagypapa a felső kormányállásnál üldögélt és olyan borúsan nézett maga elé, hogy rögtön láttam, még nálam is szomorúbb. Faggatni kezdtem, mi baja van.

- Csak a múlt, Milánkám, csak a múlt - válaszolt rövid legyintéssel. - Tudod, nekünk, öregeknek sok olyan emlékünk van, ami egyszerre szép és bús.

- És most mire emlékszel?

- A napra, amikor nagymamáddal megismerkedtünk. Ma van az 50. évfordulója annak, hogy először láttam. Te sosem találkozhattál vele, dehát szegény édesanyád is alig ismerte, olyan korán meghalt. Meséltem, amikor még kisebb voltál, emlékszel?

Emlékeztem. A családi sztorik közé tartozott, hogy nagypapa egyedül nevelte fel anyukámat, és bár nagyon fiatalon lett özvegy, soha nem nősült újra. A megismerkedés története azonban már kiröppent az agyamból, ezért megkértem, hogy mesélje el.

- Aznap sétálni mentem a határba, a falu szélére - kezdte, felderengő mosollyal az arcán. - Rossz kedvem volt, mert azok a kutya legények, a barátaim, megtréfáltak. Volt egy lány, aki tetszett akkoriban. No, ezek előző este a bálon leitattak, és hajnalban azt mondták: vár rám a lány a falu szélén, a pataknál. Azt üzeni, fürödne velem, de szégyellős, úgyhogy én is vegyem le a ruhámat időben. Italos voltam, elhittem. Amikor közel jártunk, ledobáltam hát magamról mindent, egy szál ingben és alsógatyában mentem a fák közé, a vízhez. De nem volt ott senki, ezek a kutyák meg elvitték a ruháimat! Úgy kellett visszamennem a faluba, ahogy voltam, szégyenszemre. Ott aztán kinevettek...

- Haragudtál?

- Egy ideig. De akkoriban így volt ez falun, ugratták egymást a legények. No, miután visszakaptam a ruhám, semmi kedvem nem volt köztük maradni, apámhoz sem szívesen tértem volna vissza a házunkba, hogy fejmosást kapjak. Kisétáltam hát a határba. Gyönyörű volt az akkor, júniusban, az egész mezőt aranysárga virágok lepték el. És egyszer csak megláttam nagymamádat! A ruhája kék volt, mint a búzavirág, a szeme még annál is erősebben kéklett. Először azt hittem, valami tündér, mert sosem láttam korábban, márpedig mindenkit ismertem a faluban.

- És mit csináltál?

- Semmit! - nevetett fel nagypapa. - Olyan mulya lettem a szépségétől, hogy meg sem mertem szólalni. Csak néztem, mint akit megbűvöltek, ő pedig egyszerre felkacagott. Aztán leültünk a mező szélére, bámultuk a sárga virágtengert, és beszélgettünk. Három órán keresztül. A végén megkértem a kezét, ő pedig igent mondott. Fél évig jegyben jártunk, aztán a feleségem lett.

Nagypapa elhallgatott, én pedig, mint a múltkor apát, egyszerre nagyon megsajnáltam. Mégsem olyan könnyű a felnőtteknek, mint ahogy néha képzeli az ember - gondoltam tűnődve. Aztán elhatároztam, hogy valamit teszek érte. És akkor felrémlett bennem az I love Tisza-tó legutóbbi száma, amit a hajókonyha asztalán láttam! Szó nélkül lerohantam, fellapoztam a magazint, és szinte azonnal ráleltem a keresett fotóra, amin gyönyörű, sárga virágok borították a Tisza-tó felszínét. Tündérfátyol - olvastam a címben a virág nevét, majd gyorsan átfutottam a cikket. Már tudtam is, hogyan lepem meg nagypapát.

- Kérlek, kirándulj ma velem! - rohantam hozzá vissza, mire elég meghökkentem nézett. De én igen jól érveltem. - Jót fog tenni, mert eltereli a figyelmed a szomorkodásról, a többiek pedig úgyis egész nap fürdenek a Balneumban!

- Dehát hogy gondolod? Csak úgy induljunk neki? És hová?

- Itt vannak a kenuk, amiket béreltünk. Fogjuk az egyiket és járjunk végig egy útvonalat, amit kiválasztottam!

Nagypapa végül igent mondott, sőt, azt is megígérte, hogy nem faggat róla, hová vezetem. A magazint a mentőmellényem alá süllyesztettem, majd aktiváltam a telefonomon a navigációs appot, és elindultunk. A Füredi Holt-Tiszán siklottunk át a zsilipen, aztán az Aponyháti- csatorna felé vettük az irányt. Itt nádasok, majd a fejünk felett szinte összeérő lombkoronák között eveztünk. Olyan vadregényes környék fogadott minket, mintha nem is Magyarországon járnánk... Nagypapa ekkorra már igen jókedvű volt, és történeteket mesélt a legénykoráról. Azt sem tudtam, minek örüljek jobban: a tájnak, vagy annak, hogy ilyen jót beszélgetünk egymással!

Aztán a Nagy-Morotva széles csatornáján haladva elértünk Szartosra, a titkos úticélhoz. Láttam, ahogy Nagypapa körülnéz, és a látványtól a szava is elakad.

Tündérfátyol-mező - ez állt az I love Tisza-tó cikkének címében. És valóban: a vízfelszínt olyan sűrűn és lenyűgöző szépséggel borították el a sárga virágok, mintha egy igazi mező terült volna el a szemünk előtt.

Nagypapa szemét könnyek lepték el, majd szótlanul megölelt és sokáig szorongatta a vállam. Aztán csak ültünk és ültünk, sokáig. Bámultuk a tündérfátyol-mezőt. Ő biztosan a nagymamára gondolt, én pedig arra, hogy én is ilyen hűséges leszek majd Csengéhez. És hogy mekkora öröm, hogy sikerült egy szép napot szereznem a nagypapámnak... (Folyt. köv.)

Kérdések - válaszok

Tovább

Miért szükséges a hajókaució?

Ahogy az autóbérlésnél, a nyaralóhajóknál is biztosítékul szolgál a kaució, ami a bérlés lejárata után, a hajó sérülésmentes leadása után teljes egészében visszajár.

Hogyan bérelhetek hajót?

Az "Árak és Foglalás" menüpontban állítsd be a kikötőt, csomagot és időpontot, majd válassz az elérhető hajó típusokból. Foglalás visszaigazolása után felvesszük veled a kapcsolatot.

Kell jogosítvány a nyaralóhajó bérléséhez?

A nyaralóhajók hajóvezetői engedély nélkül vezethetők a hajózási térképen megjelölt útvonalakon.