4. rész – A bonyodalmak előtt...
7. rész – Egy igazi víziparadicsom
9. rész – Küzdünk az éhhalállal
11. rész – Pssszt, van egy titkunk!
12. rész – Nagypapa szerelmes lesz!!
13. rész – Bocsáss meg, hogy nem jól ismertelek!
15. rész – Tiszaderzsi izgalmak
16. rész – Amit SENKI sem tud... (Tiszaderzsi izgalmak II.)
18. rész – Közelebb a kincshez!
19. rész – Egy halálos menyegző...
20. Egy új barát
- Ne haragudj, amiért az előbb bunkók voltunk - kérte Csenge, miután megvártuk, hogy a szeplős fiú kiszálljon a medencéből és távolabb kerüljön az apjától.
- Hát, jóóó - válaszolta az bizonytalanul, de közben elég gyanakodva méregetett minket. - Nem haragszom, de most mennem kell, úgyhogy engedjetek.
Megpróbált kikerülni minket, hogy továbbhaladhasson, de nem járt sikerrel.
- Meghívunk egy fagyira a Balneum éttermében! - szólaltam meg én is, és még szorosabban eléálltam.
- Ahonnan látni az ablakon át a nyaralóhajótokat? - kérdezte erre kicsit gúnyosan.
- Tényleg látni, ezt nem rosszból mondtuk. Csak, tudod... azt hittük, hogy fel akarsz vágni apukád Jaguárjával, és...
- Na jó - ismerte el a fiú és elvörösödött. - Talán tényleg felvágtam. De igazából csak barátkozni akartam, mert apával kettesben nyaralunk, már két hete. Szuper vele, de szerettem volna végre egy kicsit olyan korúakkal is lenni, mint én.
- Ja, a felnőttek hamar unalmasak lesznek - vágta rá Csenge, most már őszinte hangon, mert erről meg volt győződve. A fiú azonban még vörösebb lett.
- Nem mindegyik - dadogta furcsán, és mintha könny futott volna a szemébe. - Illetve... régen én is azt gondoltam, hogy hamar meg lehet unni őket. Anyukámat is untam néha, de most már nem unnám.
- Miért, ő hol van most?
- Fél éve meghalt. Azóta... nem túl vidám nálunk az élet. De apa nemrég kitalálta, hogy vessünk véget a szomorkodásnak és nyaraljunk együtt egy nagyot. Hát, így kerültem ide.
Most már nemcsak ő, de én és a jövendőbeli menyasszonyom is elvörösödtünk. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, amiért egy félórája még bunkóskodtunk ezzel a fiúval, holott nemrég halt meg az anyukája és tulajdonképpen félárva. Timi meg zavarában előkapta a telefonját, mintha csetelne - de tudtam, hogy valójában csak a srác dolgát akarja megkönnyíteni azzal, hogy nem rá figyel.
- Elfogadom a fagyit - nyögte ki végül Attila, az új barátunk -, de most engedjetek, légyszi, mert tényleg nagyon sürgősen mosdóba kell mennem!
És olyan kétségbeesett arcot vágott közben, hogy akaratlanul is kitört belőlünk a nevetés. Nem is gondoltuk, hogy ezért igyekszik olyan gyorsan a folyosó vége felé... Szerencsére ő is velünk nevetett. Aztán elsietett, de előtte megbeszéltük, hogy megvárjuk az étteremben.
Ott aztán óriási "dumaparti" lett a dologból - dumaparti, ezt a nagyi mondaná így. Attiláról kiderült, hogy nagyon jófej, és ha épp nem szomorú az anyukája miatt, akkor rengeteget lehet vele bohóckodni. Nekem annyira szimpi lett, hogy majdnem elkotyogtam neki a küldetésünk titkát, de Csenge közbelépett. Pontosabban szólva, inkább közbeRÚGOTT - a bokámba, az asztal alatt, hogy hallgassak. Hiába, úgy látszik, a lányok titoktartóbbak, mint mi, fiúk.
Attilával mindenesetre bejelöltük egymást Instán, és épp arra biztattuk, hogy beszélje rá az apukáját a nyaralóhajózásra, amikor az megjelent az étteremben, és közölte, hogy indulniuk kell. Olyan jól éreztük magunkat, hogy kértünk még tíz percet, amit megkaptunk - sőt, még egy somlói galuskát is benyomhattunk közben. Ez a pár perc azonban hamar elrepült. Csak a búcsúzkodás alatt kaptam észbe, mit is akartunk eredetileg szegény fiútól.
- Te, figyelj! - kezdtem. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, mit akarok tőle kérdezni. HIszen a küldetésünkről nem beszélhetek. - Ööööö... Biztosan furcsán hangzik, de...
- Igen?
- Mindegy.
- De mit akartál?
- Már nem is tudom - nyögtem ostobán. - Elfelejtettem.
- Akkor én indulok, de majd csetelünk! Tök jó, hogy találkoztunk! Jaj - állt meg hirtelen, és visszafordult. - Én is majdnem elfelejtettem valamit, és ez is furcsa lesz! Délelőtt az egri várban voltunk apukámmal, egy lovagi tornán. Az egyik páncélba öltözött fickó egyszer csak odalépett hozzám, a kezembe nyomott egy kis fadobozkát, és azt mondta: "Ezt azoknak add oda, akik ma a legkedvesebbek lesznek veled! Add férfibecsületszavad, hogy nem nyitod ki a dobozt!" Én meg becsületszavamat adtam, szóval.... Az öltözőben van, a hátizsákomban, mindjárt hozom! Egy órával ezelőtt még nem gondoltam volna, de ti voltatok ma velem a legkedvesebbek!
Miután megkaptuk a dobozt és tényleg elköszöntünk tőle, visszarohantunk a nyaralóhajóra. Az orrfedélzet asztalkáján simítottuk ki a gyűrött kis papírt, amelyen a következő szöveg szerepelt:
ELHANGZOTT SOK ZSOLTÁR,
DOMBON VOLT AZ OLTÁR,
OLTÁRBÓL KINŐTT EGY FA,
KÖRÖTT CSONTOK HALMAZA,
TISZAÖRVÉNY MÚLTAT IDÉZ,
GYŰLIK MÁR A SOK-SOK RÉGÉSZ.
- Nnnnna.... - szólalt meg hosszú csend után gondterhelten Csenge. - Ez meg mi lehet?!!!
Kérdések - válaszok
TovábbKell jogosítvány a nyaralóhajó bérléséhez?
A nyaralóhajók hajóvezetői engedély nélkül vezethetők a hajózási térképen megjelölt útvonalakon.
Miért szükséges a hajókaució?