Tisza-tavi kalandok, avagy az Ádám család különleges nyaralása – 27. rész – Jönnek a tatárok!

1. rész – Egy különös este

2. rész – Nagypapa bekeményít

3. rész – Egy családi rejtély

4. rész – A bonyodalmak előtt...

5. rész – Nyomozni kezdek

6. rész – A nagyi lebukik

7. rész – Egy igazi víziparadicsom

8. rész – Lecsuknak minket?

9. rész – Küzdünk az éhhalállal

10. rész – Ó, szegény Csaba!

11. rész – Pssszt, van egy titkunk!

12. rész – Nagypapa szerelmes lesz!!

13. rész – Bocsáss meg, hogy nem jól ismertelek!

14. rész – Megtámadtak!

15. rész – Tiszaderzsi izgalmak

16. rész – Amit SENKI sem tud... (Tiszaderzsi izgalmak II.)

17. rész – A rejtély

18. rész – Közelebb a kincshez!

19. rész – Egy halálos menyegző...

20. rész – Egy új barát

21. rész – Segítség, szörnyek a vízben

22. rész – A tündérfátyol-mező örömkönnyei...

23. rész – A Kérész Központ bűvös ereje 

24. rész – Különös hangok a szélben

25. rész – Apa gondban van!

26. rész – A legizgibb házassági évforduló

 

27. Jönnek a tatárok!

 

- Jönnek a tatároooook! - hasított bele a csendbe egy rémülettől elvékonyodott hang. A fiatal fiú, akitől a kiáltás származott, kis híján összerogyott a lihegéstől a templomajtóban, a misén résztvevő falusiak és az oltárnál álló pap pedig szinte kővé dermedtek. Néhány másodpercre foglyul ejtette őket a döbbenet és a tehetetlenség némasága, ám azután kitört a pánik.

Az emberek felugráltak a padokból és a kijárat felé tódultak, egymást fellökve, ordítozva. Egy rongyos ruhás asszony óbégatva ismételgette, "megölnek a kutyafejűek, megölnek a kutyafejűek", miközben elszántan küzdötte magát a sokaságban előre, az ajtó felé, hogy menekülhessen. Egy másik, nyugodtabb arcú fehércseléd azonban inkább megállítani próbálta társait: "Hová futhatnánk? Maradjunk itt, a szent falak között, itt levénk a legnagyobb biztonságban!"

A pap elfehéredő arccal továbbra is az oltárnál állt, és a kiszámíthatatlanná vált emberforgatagban unokahúgának alakját kereste. Végül észrevette a karcsú, barna lányt, ahogy a szentképek alá húzódva a falnak simul, nehogy a földre lökjék a nagy tolakodásban.

- Ajnácska! - kiáltotta a pap. - Ki ne menj, gyermekem! Hozzám gyere, erre!

A sarkig tárt templomajtón ekkor betódult a napfény az ódon falak közé, s egy pillanatig ez mintha hihetetlenné, irreálissá tette volna a rájuk váró halálos veszedelmet. A következő másodpercben azonban a leggyorsabbaknak, akik a tülekedés során előrenyomulva kiértek a szabadba, hörgéssel, sikoltással vegyes hangjai adták hírül a bentlévők számára: nincs menekvés. Az ellenség már itt van. Bevégeztetett...

- És akkor mindenkit lemészároltak? - zökkentett ki Csenge hangja képzeletem sötét forgatagából.

A tiszaörvényi ásatás közepén álltunk, és épp egy régész bácsi elbeszélését hallgattuk a település középkori életéről. De ő persze nem mesélt ennyi részletet, például a pap unokahúgát sem... Csak engem közben - szokás szerint - magával ragadott a fantáziám.

- Valószínűleg igen - érkezett a középkorú, barátságos arcú régész válasza. - A korabeli oklevelek tanulsága szerint többször is felépítették a templomot. Először a tatárjárás során vált a földdel egyenlővé, aztán pedig a török megszállás alatt. Mivel pedig egyébként is több, szintekkel egymásra telepített temetőt találtunk ezen a helyen, rengeteg különféle emberi csontot, és jó állapotban megmaradt csontvázat ástunk ki.

- És kincsek is akadtak? - szólt közbe ismét Csenge gyakorlatiasan.

- Tárgyi leletekkel is büszkélkedhetünk, de tudnotok kell, hogy az itt élő középkori emberek nem voltak túl módosak. Azért kevéske vagyontárgyat elhelyeztek az elhunytak mellett, például ezüst hajkarikát, pártadíszeket, rózsafüzér gyöngyöket. Ha van kedvetek, maradjatok velünk estig, és segítsetek a munkánkban!

Csengével egymásra néztünk, majd egyszerre bólintottunk. A nap többi része ezután igen érdekesen telt. Az apró feladatok, amikkel a régészek megbíztak minket, éppolyan izgalommal töltöttek el minket, mint saját titkos célunk, amiről a többiek nem tudtak.

- Ne felejtsd el, miért jöttünk - súgta reménybeli menyasszonyom késő délután a fülembe. - Meg kell találnunk az üzenetet, ami továbbvezet Rabutin kincséhez. Tartsd nyitva a szemed, és ne csak azt csináld, amivel megbíznak! Az egész terepet át kell fésülnünk.

Helyeseltem, bár egy kicsit elöntött a reménytelenség érzése: hogyan találnánk meg az üzenetet ebben a hatalmas forgatagban? Ráadásul nem is szabad mindenhová bemennünk, csak ahová engednek!

Ekkor azonban megpittyent a telefon a zsebemben. Azt hittem, anya aggodalmaskodik, hogy miért nem tértünk még vissza a nyaralóhajóra, így előhúztam, hogy megnézzem. Legnagyobb meglepetésemre azonban egy ismeretlen számról érkező SMS villogott a képernyőn. 

Amikor átfutottam a szöveget, rögtön láttam, hogy a Rabutin kincséhez vezető legújabb rejtjeles üzenetet kaptuk meg - ezúttal ilyen szokatlan módon.... (Folyt. köv.)