1. rész – Egy különös este

2. rész – Nagypapa bekeményít

3. rész – Egy családi rejtély

4. rész – A bonyodalmak előtt...

5. rész – Nyomozni kezdek

6. rész – A nagyi lebukik

7. rész – Egy igazi víziparadicsom

8. rész – Lecsuknak minket?

9. rész – Küzdünk az éhhalállal

10. rész – Ó, szegény Csaba!

11. rész – Pssszt, van egy titkunk!

12. rész – Nagypapa szerelmes lesz!!

13. rész – Bocsáss meg, hogy nem jól ismertelek!

14. rész – Megtámadtak!

15. rész – Tiszaderzsi izgalmak

16. rész – Amit SENKI sem tud... (Tiszaderzsi izgalmak II.)

– Itt található a Domonkos-rendi Mária-templom romja – mutatott körbe Janka néni félóra múlva a csendes, parkszerű területen, ami valami különös hangulatot árasztott, egyszerre megnyugtatót és felkavarót. 

Nagypapáék álmélkodva néztek szét, majd a félig leomlott falak felé indultak, én viszont pár pillanatig mozdulni sem bírtam. Csenge kék szemei ugyanis olyan földöntúli fénnyel ragyogtak rám, hogy rögtön megértettem: tényleg komoly titkot tud erről a helyről. Ráadásul el is akarja mondani,  ami  ugye eggyel több ok arra, hogy feleségül vegyem... Egy jó asszonynak nincsenek titkai a férje előtt – és persze fordítva.  

Fél füllel még hallottam Janka néni előadását, miszerint a templomot az 1706-os Rabutin-féle hadjárat során felégették, és egy legenda is fűződik hozzá - de aztán Csenge megragadta a kezem és a homlokfal megmaradt, íves kapujának a tövéhez húzott. Ott mind a ketten leguggoltunk, a falnak azon az oldalán, ahol a felnőttek nem láthattak minket. Szépséges jövendő arám -  na jó, egy kicsit újra elragadott a romantikus hangulat, ezért így hívtam magamban -  pedig a következőket súgta a fülembe: 

– Amit most elmesélek, senkinek nem adhatod tovább, különben halálnak halálával halsz. Esküszöl, hogy tartod a szád? 

– Esküszöm – formáltam némán az ajkaimmal. 

– Na, figyelj! Tanultatok suliban a Rákóczi-szabadságharcról? Akkoriban élt egy Rabutin nevű tábornagy, akit egyszer csak ide küldtek a seregével a kurucok ellen. Ez a hadvezér borzalmasan kegyetlen volt, nem érdekelte más, csak a harc, a vér, és a győzelem. De Tiszaderzsnél járva szerelmes lett egy falubeli lányba, a szépséges Annába. Annyira beleszeretett, hogy még magával az osztrák császárral is szembeszállt volna,  a kurucokhoz is átállt volna, csak vele lehessen! A lány pedig, minden korábbi kegyetlensége ellenére viszontszerette.... – Csenge itt felemelte a mutatóujját. - A szerelmük olyan nagy titok, hogy még a történelemkönyvek sem írnak róla. Csak egy titkos társulás ismeri az egészet, és csak a kiválasztottaknak mondják el, úgyhogy becsüld meg magad! Szóval, Rabutin és Anna elhatározták, hogy egy ködös hajnalon megszöknek. A templom, aminek romjainál most vagyunk, akkoriban sértetlenül állt. A hadvezér ide rejtett el két hófehér lovat, hogy szerelmével másnap hajnalban elvágtathassanak. A nyergekre pedig arannyal teli zsákokat erősített, mivel tudta, hogy élniük is kell valamiből, ha ő már nem hadvezérkedhet.  

– És összeházasodtak? – kérdeztem mohón, a történettől még szerelmesebb hangulatba esve, de Csenge türelmetlenül leintett. 

– Épp azt akarom elmondani! Szóval ködös, hideg hajnal volt. Rabutint kemény férfiként korábban még az erdélyi fagyok sem viselték meg, délceg egyenruhájában most mégis szinte reszketett, úgy várta kedvesét a templom falai mögött. A hófehér lovak egy közeli fához kötve vesztegeltek, nyugtalanul dobogva lábaikkal, s fel-fel nyerítetve, mint akik a vesztüket érzik. És akkor Anna megjelent. Hófehér ruhában, ragyogó szemekkel, boldogan és bizakodóan. A két szerelmes megcsókolta egymást, és már majdnem lóra pattantak, már majdnem... amikor a közelből kiáltás harsant fel. Aztán lövés dördült, és Anna holtan esett össze. Hófehér ruháján a szétterjedő vér egy békegalamb alakját formázta... 

Csenge elhallgatott, mint aki nem tudja folytatni, és én is éreztem, hogy a meghatottságtól kapar a torkom. El sem tudtam képzelni, mit tennék, ha holtan kéne látnom a szerelmemet. 

– A lövést Anna apja adta le – szólalt meg végül ismét jövendő arám. – Megtudta ugyanis, kit szeret a lánya, és úgy döntött, inkább a halálé legyen, mint az ellenségé. Rabutin persze iszonyú dühében azonnal megölte a férfit, de kedvesét már nem támaszthatta fel. Őrült fájdalmában szabadon engedte hát a két hófehér lovat - nyergükben a rengeteg arannyal, amire gyászában nem is gondolt -, majd katonáival leromboltatta a falut, és továbbvonult. A lovakat aztán egy helybéli legény fogta be. A fiú félt magánál tartani az arannyal teli zsákokat, ezért elrejtette egy titkos alagútban. Ez az alagút a leégett templomtól egy tiszaderzsi nemesi család otthonáig, a Borbély-kúriáig vezetett. Nem sokra rá a fiú szintén meghalt, a hatalmas kincs pedig ott pihent, mindenki elől rejtve, a titkos alagútban. 

– Keressük meg! – kiáltottam. Ebben a pillanatban minden romantikus gondolatom odalett, mert felülkerekedett bennem a férfiak kincskereső ösztöne. 

– Én is ezt szeretném, csakhogy nem olyan könnyű - csóválta a fejét Csenge. – Az alagutat a II. világháborúban berobbantották, és senki nem tudja, hol volt pontosan. Egy titkos társaság valahogyan mégis megtalálta a kincset. Ők nagyon gazdagok, úgy határoztak hát, hogy azé legyen az arany, aki a legjobban tud rejtjeleket fejteni. Ezért kitűztek egy versenyt.  

– De hol? 

– Egy internetes kincskereső csoporban – súgta halkan. – Nehogy azt hidd, hogy ez valami átverés! És nem is gyerekeknek szóló mese. Apukám régész, és egy régi, titkos történész-társulás tagja, az ő csetelését lestem ki! Innen tudom az egészet.  Nem sokan pályáznak a kincsre, de nekünk kell a leggyorsabbnak lennünk. Neked és nekem. 

– És akkor apukád is a kincset keresi? 

– Psszt! – intett le, majd gyanakodva körülnézett. – Ő nem azért van itt, de ezt majd később elmesélem. Most meg kell keresnünk a jeleket, amik továbbvezetnek. Szóval? Segítesz? (folyt. köv.)