- Ádám Milán! Akarod-e feleségedül Ladány Csengét, örökkön örökké, míg a halál el nem választ? - kérdezte a pap fekete reverendájában, miközben áldóan kitárta felénk a kezét. Csenge kék szemei a hófehér menyasszonyi fátyol alatt könnybe lábadtak, én pedig remegő hangon kimondtam, hogy igen. Az atya ünnepélyes hangon folytatta. - Ladány Csenge! Akarod-e....???

Ekkor azonban Timi hátulról olyat csípett az oldalamba, hogy majdnem felkiáltottam, és a fájdalomtól visszazökkentem a valóságba. Tényleg egy templomban voltunk, és Csenge is valóban ott állt mellettem, de sajnos nem viselt menyasszonyi fátylat. Fehér rövidnadrágban és piros pólóban volt, de nekem így is ő a legszebb a világon, és biztos, hogy egyszer feleségül veszem.

Timit viszont bosszantotta, hogy Csengével ennyire jóban vagyok, ezért minden alkalmat megragadott, hogy gyengéd érzelmeimmel ugrasson, és leégessen szívem választottja előtt. Na igen, Timi ezért is kigúnyolna, hogy azt mondom: "gyengéd érzelmeimmel". A haverjaim szerint is furán beszélek, az osztályfőnököm viszont szereti a választékos szókincsemet, amit apáéknak és a folytonos olvasásnak köszönhetek. Imádom a könyveket, egészen kicsi koromtól, és nemcsak a regényeket. Rengeteg verset ismerek a nagyinak köszönhetően.

Szóval Timi kinevetne, Csengének viszont láthatóan tetszik, hogy sok mindent tudok. A kupaktanácson, amit a Ladány családdal való találkozás után hívott össze a nagypapa, megtiltották ugyan, hogy új ismerőseinknek bármit eláruljak a lottónyereményünkről - de én nem bírtam tartani a számat. Elvégre a jövendő feleségem előtt nem lehetnek titkaim! Így már egy óra múlva elmondtam neki, hogy nagypapa újdonsült milliárdos, így voltaképpen én is az vagyok... Csak még nem vettük fel a pénzt, azt majd a nyaralóhajós kalandjaink után tesszük.

Csengét azonban nem izgatta a hír. Megvonta a vállát, és azt válaszolta: szerinte unalmas lehet nagyon gazdagnak lenni. A tudásom és az olvasottságom szerencsére annál jobban lenyűgözte. Akkor jöttem rá végleg, hogy mindenben összeillünk, amikor a felnőttek javaslatára a csapat kettévált. A bátyámék, Csenge szülei és apa strandolni mentek, anya, nagypapa, a nagyi, én és Csenge viszont a tiszaderzsi kirándulást választottuk. Tiszaderzs ugyanis nagyon izgalmas hely: az ottani bibliamúzeumot szerettük volna felkeresni. Timi meg azért jött velünk, hogy engem bosszanthasson....

Teljes sebességre kapcsolva indultunk hát nyaralóhajónkkal Tiszaderzsre. Amikor a Kárász-kikötőben partra szálltunk, egy magas, ötvenes férfi sietett elénk, és Kovács MIhályként mutatkozott be.

- Én vagyok a kikötő tulajdonosa - nyújtott kezet szívélyesen nagypapának -, Janka édesapja.

Nagypapa ettől fülig vörösödött, a férfi pedig sorban lekezelt mindenkivel, majd így szólt:

- Hálásak vagyunk a nagyszerű interjúért, amit a múltkor Jankának adtak. Megjelenés után sok olvasónk írt az I love Tisza-tó magazinhoz, hogy megszerették a kedves családot, és készítsünk majd újra riportot önökkel. Mit terveznek mára? Segíthetek valamiben?

A válaszunk után Misi bácsi rengeteg információval látott el minket. Kiderült, hogy még bicikliket is tudunk bérelni nála, amikkel betekerünk Tiszaderzsre. Már a bicikliút is szép volt... Aztán hamarosan itt álltam a református templomban, a bibliamúzeum közepén, hogy a jövendőbeli esküvőmről képzelegjek...

Mivel azonban Timi kizökkentett az álmodozásból, újra elkezdtem az idegenvezetőnkre figyelni. A lelkész rengeteg érdekes dolgot mesélt a gyűjteményben szereplő szentkönyvekről. Annyira, hogy még Timi is abbahagyta a kötekedést, ő ugyanis nagyon jól rajzol és imádja a festészetet - így amikor meglátta a Rembrandt képeivel illusztrált imakönyvet, teljesen odalett. De ott volt mondjuk a Rákóczi család bibliája, ami a nagypapát ejtette elragadtatásba. És az a csomó izgalmas történet...!

A lelkész szerint az egyik biblia például megmentette tulajdonosa életét, mert a tulaj katona volt, és a zsebében tartott szentkönyv miatt nem találta szíven a golyó. Miután ezt meghallottam, ismét hatalmába kerített az álmodozás. Képzeletemben épp összerogytam egy engem ért lövéstől, Csenge pedig zokogva borult egyenruhás mellkasomra, hogy szerelmet valljon.... amikor ismét megzavartak. Nyílt az ajtó és Janka néni, az I love Tisza-tó riportere lépett mögénk.

- Édesapám mondta, hogy itt vannak - súgta a nagyinak. - Most van egy kis időm. Ha itt végeztek, elkísérem önöket az Árpád-kori romtemplomba, az is nagyon érdekes!

Nagypapa szeme örömmel felcsillant, Csenge viszont ezek hallatán belemarkolt a karomba, félrerántott egy magas polc mögé és izgatottan a fülembe súgta: "Tudok egy titkot arról a templomról. Ha odaérünk, elmondom és meg is mutatom!"

(folyt. köv.)