1. rész – Egy különös este

2. Nagypapa bekeményít

Ja, egyébként Ádám Milán vagyok, 12 éves, és a legújabb fejlemények szerint egy igazi millárdos unokája. Vagy talán mégsem, mert minden attól függ, belemegy-e a család nagypapa feltételébe.... De  folytatom, mi történt a papa bejelentése után. Szóval nagypapa azt ordította: "Drága családom, milliárdosok vagyunk!" És erre csend lett. Hihetetlenül mély csend. Csak a Böhöm csámcsogása hallatszott, ahogy boldogan falja a nővérem földre esett tálcájáról a virsliket. A nagypapa pedig egy lottószelvényt mutatogatott, egyenként odatolta mindenki orra alá, hol nevetett, hol könnyezett, néha meg egyszerűen csak ugrált a szoba közepén, miközben mindenki bámulta. 

-MIlliomosok? - suttogta végül dermedten anya, még mindig a földről. - Az meg hogy történhetne? Nálunk, az Ádám családban ez igazán nem szokás... 

-Márpedig most azok lettünk, lányom! - kurjantott nagypapa vidáman. - Mind az öt számomat kihúzták a lottón. Mind az ötöt! Az bizony rengeteg forintot jelent! 

És akkor ismét kitört a káosz. Anya megértette, hogy ez az egész komoly, tényleg dúsgazdagok vagyunk, és győzedelmesen visítani kezdett. A nagyi ettől halálra rémült és rávetette magát a bátyám által leejtett telefonra, hogy végre tényleg segítséget kérjen. A nővéremnek örömében elment a hangja, de a kezei működtek, ezért hangosan tapsolt. Apa és a bátyám pedig örömtáncba fogtak a szoba közepén, bár apa kissé sántított a horgolótű miatt, a bátyám pedig még félig össze volt görnyedve. Aztán mindenki tervezgetni kezdett, és csak úgy röpködtek az ötletek. A család összes tagja egymás szavába vágva sorolta, mit akar kezdeni a pénzzel, hová fog utazni, mit vásárol és milyen vállalkozásba kezd. Csak nagypapa arca lett egyre komorabb, de azt senki nem figyelte. Apa azt mondta, görögbe akar menni, hogy  étteremláncot nyisson magyaroknak, sok alkalmazottal, neki pedig semmit se kelljen csinálnia, csak egész nap fütyörészhesse a "ha én gazdag lennék" című dalt és ellenőrizze a kasszát. Anya létre akart hozni egy alapítványt komoly és tisztességes családanyák támogatására, akiknek a férje folyton csak "koslatna"... (ez nem tudom, mit jelent). A bátyám világkörüli utat tervezett Eszterrel, a barátnőjével, ezért visszaszerezte a telefont a nagyitól, és már az úticélról ötleteltek. A nővérem pedig Spanyolországba akart költözni, hogy óriási lovasfarmot vásároljon, ahol kigyúrt, helyes lovászfiúk dolgoznak majd, ő pedig koktélozik egész nap. Azt mondta, suliba nem jár tovább, minek, 16 éves, és amúgy is gazdag, ugye... 

Én igazán nem vittem túlzásba, csak egy saját űrhajót akartam, aminek a vezetéséere a NASA-nál képeznek majd ki Amerikában. De amíg mindenki egyszerre fújta a magáét, a nagypapa rosszkedvűen hallgatott, végül pedig elkiáltotta magát: 

- Elég! Hát micsoda család ez? Hol az összetartás? Hol vannak a közös tervek??! Ha így állunk, inkább fel sem veszem a pénzt!  

- Micsoda? - kérdezte apa meghökkenten. Csend lett, mindenki elhallgatott,  a nagypapa pedig folytatta. 

- Nem veszem fel a pénzt, ha mindenki szétszéled! Hát megbolondultatok? Elég pár milliárd és máris szerterepülnétek a világban?!

- De apa... - dadogta anya zavartan, és mintha kicsit szégyellte volna magát. Az apukám viszont dühös lett.

-Ne szórakozzon már, Papa! Mi az, hogy nem veszi fel a pénzt? Ez nem vicces, az egész családot érinti, hogy mondhat ilyet?! 

-Márpedig mondhatok. Jogom van hozzá, én nyertem! - vonta meg a vállát dacosan nagypapa, és már úgy vigyorgott, mint mindig, ha jó ötlete támad. A hangja játékosra váltott, de én tudtam, hogy attól még komolyan beszél.  - A kezemben vagytok, madárkáim! Csak úgy lesz gazdagság, ha teljesítitek a feltételemet. Mielőtt hozzájutnátok a vagyonhoz, az egész család nyaralni megy, együtt, két hétre! És ne kezdjétek nekem sorolni a különféle puccos külföldi helyeket, mert a gyerekkorom helyszíneit járjuk végig a Tiszánál! Ha pedig valaki is itthon marad, slussz! Nincs pénz! Nekem nem fog hiányozni, lehúzom a vécén azt az átkozott szelvény.  Na, erre mit léptek?! 

Csend lett, mindenki emésztgette a hallottakat, majd apa savanyú arccal anyához fordult:  

- Klári, csomagolj! Mindenki csomagoljon! Holnap reggel indulunk a Tiszára!