1. rész – Egy különös este

2. rész – Nagypapa bekeményít

3. rész – Egy családi rejtély

4. rész – A bonyodalmak előtt...

5. rész – Nyomozni kezdek

6. rész – A nagyi lebukik

7. rész – Egy igazi víziparadicsom

8. Lecsuknak minket?

- Bocsánat, ez nem is a mi hajónk - hadartam, miután felmértem a helyzetet. Gyorsan megpróbáltam kereket oldani, mert engem ugyan ne vigyenek be a kerge családom miatt, bármi is a vád. Apa azonban dühösen rám mordult. "Nem mész sehová, fiatalúr!" Erre sajnos kénytelen voltam átlépni a fedélzetre, a rendőrök pedig mosolyogva összenéztek.

-Ő volna az a fiúcska, aki eltűnt? - kérdezte az egyik, majd anyukámhoz fordult. - Nem tűnik nagyon kétségbeesettnek! 

- Jó ég, ti kihívtátok a rendőrséget, hogy eltűntem?! - törtem ki szemrehányóan. - Hiszen csak fürödtem egy nagyot és a Timivel találkoztam is, amikor ráhagytam Böhömöt! 

- A nővéred ezt nem pont így adta elő - válaszolt a rendőr. - Szerinte a kezébe nyomtad a kutya pórázát, majd feltartott kézzel azt az ismert jelet mutattad az ujjaiddal, ami titkos segítségkérést jelent. Végül elrohantál, mint akit üldöznek. 

- De ez... nem is igaz! 

- Melyik része nem igaz? Nem mutattad az ujjaiddal a titkos segélykérést? 

- Öööö... tényeg mutattam valamit az ujjammal... de egészen mást. Ahhoz csak egy ujj kell, és izé... nem segélykérést jelent, hanem...

- Na megállj csak, te kölyök! - sziszegte apa dühösen, majd a vörösen lapító Timi felé fordult. - És te is, kisasszony! Nem teszitek zsebre, amit ezért kaptok, ebben biztosak lehettek! 

- Akkor ez a probléma meg is oldódott - szólt közbe békítően a barna hajú rendőr, aki valahogy kedvesebbnek tűnt. - Valójában azonban nem ezért érkeztünk, ugye, a gyerek eltűnése csak közben merült fel. Folytassuk tehát a magántulajdon megsértése ügyét, amiben a nagymama a gyanúsított.  

A nagyi ekkor harsogóan felkacagott a fejünk felett, a felső kormányállás felől, és lekiabálta, hogy ő ugyan nem követett el semmit, csak palacsintát sütött. Arról nem tehet, hogy ezek a hajók ennyire egyformák! - szögezte le.  

Apa ettől még vörösebb lett, anya viszont helyeselt, hogy dehát ez a hajók tényleg egyformák, és a nagyi nyilván nem figyelte a rájuk festett nevet. Így amikor visszaküldték átöltözni a strandról, a Jégmadár helyett véletlenül egy Sirály nevű nyaralóhajóba lépett be a stégnél. És mivel a konyhába érve felfedezte, hogy minden hozzávaló adott a palacsintasütéshez, váratlan ötlettől vezérelve konyhai remekelésbe fogott. Már épp a tizedik palacsintát vette ki a serpenyőből, amikor megérkezett a tulajdonos, aki kissé meghökkent a tangában sürgölődő nagyi láttán a saját hajókonyhájában. A nagyi viszont halálra rémült, és úgy döntött, hogy egy sebtében talált partfissal űzi el a betolakodót. A vízi rendőrök épp a közelben jártak, kiszúrták a látványos csatajelenetet és közbeléptek. A nagyit visszakísérték a hajónkra, szóval ezért történt épp a kihallgatás. 

Már folytatták volna apa vallomásának felvételét, amikor egyszer csak egy férfi lépett a Jégmadár mellé a stégre. Udvarias arccal átnyújtotta a kezét apának a korlát fölött és így szólt: 

- Elnézést a zavarásért, a sarudi élménypark tulajdonosa, Kücsön Gyula vagyok. Az én  hajómon sütött palacsintát a kedves nagyi, és bár valóban adódott egy kis félreértés a dologból, természetesen nem kívánok feljelentést tenni. Sőt, azóta megkóstoltam a palacsintát, és hát az valami fantasztikus! Javaslom, hogy mindannyian jöjjenek át a Sirályra, természetesen a rendőr urak is, és  fogyasszuk el együtt a bűnjeleket! 

Erre a nagyi azonnal lent termett köztünk, mert nagyon bántotta, hogy az incidens miatt nem tudott enni a saját palacsintájából. Kezet fogtak a férfival, bemutatkoztak, a nagyi elnézést kért a partvisért, a férfi pedig azért, amiért nem értette meg rögtön, hogy félreértés történt. Mint mondta, az országos hírű Sulyom éttermet is ő üzemelteti, így elsőre azt hitte, egy konkurens cég szakácsa szökött be a hajójába, hogy titkos recepteket lopjon el.   

A rendőrök jófejek voltak, gyorsan lezárták az ügyet, sőt,  elfogadták a meghívást, így apáéknak nem volt más választása, mint átvonulni a Sirályra. Egy félóra múlva pedig már mindenki nagyon jókedvűen beszélgetett. Kücsön Gyula bácsi és nagypapa igen összebarátkoztak. A nagyi dudorászva folytatta a palacsintasütést, amiben már nem zavarta senki. A bátyám a napozóteraszon kibékült a barátnőjével, akivel a sup-os fiú miatt egészen addig össze voltak veszve. És valahogy úgy elszaladt az idő, hogy alkonyodni kezdett. Sötétedésben nem szabad hajózni - szóval anyáék úgy döntöttek, hogy a sarudi kikötőben éjszakázunk.

(Folytatás hamarosan.)