A konyhában bújtam el, legalább egy órája az asztal alatt kuporgok, miközben odafenn a nyaralóhajó tetőponyváján csak úgy kopog az eső. A sötétség szerencsére engem is láthatatlanná tesz. Ha senki nem vesz észre, talán végre tudom hajtani a tervemet, és helyrehozhatom ezt az óriási kavarodást, amibe a családomat kevertem. Ma éjjel rajtam múlik minden: meg  kell mentenem a 72 éves nagyimat a lánykereskedőktől, a 16 éves nővéremet az apácaságtól, a szüleimet pedig a válástól. Ugyanis az én hibámból kerültek pácba, mindannyian. Csakis az enyémből. Itt, a kiskörei kikötőben teljes nyugalom volt, amíg meg nem érkeztem, és nyugalom is lesz, amint elmegyek. Nem félek, a nyaralóhajó zugai elrejtenek. És amíg várakozom, felidézem nektek, hogyan is kerültem ide. Egy különös estével kezdődött....

1. Egy különös este 

-Igeeeeen! Igggen! Iiiiiiiiiiigeeeeeeeen! Juhúúúú, iggggeeeeeeeeeen!!!

Épp a nappaliban ültünk vacsora után, amikor a nagypapa szobájából hirtelen ez az őrült ordítás hallatszott. Az első "igeeeeen" még papa szokásos mély hangján dördült fel, aztán a többi átment valami vékony, fura  vinnyogásba, olyasmibe, mint amikor Böhöm, a kutyánk reggelit követel. Anya, aki épp kézimunkázni készült,  ijedtében úgy ugrott fel a fotelből, hogy közben eldobta a kezében lévő horgolótűt. De olyan szerencsétlenül, hogy az pont beleállt Apa zoknis lábába, amitől Apa arca eltorzult, és azt kezdte ordítani: ááááá, neeeeeem! Nem igaz, hát ez neeeeem! 

Ekkor a nővérem lépett ki a szobájából, mert nem tudta elképzelni, mi történhetett, amire nagypapa azt ordítja, hogy igen, apa pedig azt, hogy nem... Csakhogy anya, aki rémülten száguldott a nagypapa szobája felé,  már nem tudott fékezni a lendületén és egyszerűen legázolta az elétoppanó nővéremet. A nővérem kezében egy tálcát tartott, a vacsorájának a maradékával, mivel csetelés közben a szobájában fogyasztotta el az "estebédet".  A tálca kirepült a nővérem kezéből, ettől Böhöm, a kutyánk hatalmas izgalomba jött, mert meg akarta szerezni a földre guruló virsliket, így áttrappolt a kanapén telefonáló bátyám hasán. Mivel Böhöm egy bernáthegyi, a bátyámnak először elakadt a lélegzete, kiejtette a telefont a kezéből, aztán azt ordította, hogy "óóóó, hogy az a.... óóóó, hogy az a...!". Mert hiába 18 éves, neki sem szabad csúnyán beszélni, de mégiscsak belelépett egy 50 kilós kutya a hasába! A földre esett telefonból a barátnője azt kiabálta kétségbeesetten, hogy "halló, halló, Édesem, minden rendben veled? Mi folyik ott, miért ordít mindenki? Kérlek, válaszolj, hogy jól vagy!!" A nagyi a hangzavarra átsietett a konyhából, ahol eddig mosogatott, egy pillantással felmérte a helyzetet, majd azt kiabálta: "Tudtam, hogy megtámadnak a terroristák! Hívom a 112-t!" Nagyi ugyanis kicsit szenilis és néha furcsákat gondol, de ez a mi családunkban senkit nem zavar.... 

Én előkaptam a telefonom, hogy videót készítsek a youtube-ra az egész vicces helyzetről. De apa, aki már kirántotta a lábából a kötőtűt, rámhördült, hogy: "Eszedbe ne jusson!" És mielőtt mindenki észhez tért volna...  mielőtt anya és a nővérem felállhattak volna a földről, ahová az összeütközésük után pottyantak... mielőtt apa szemrehányást tehetett volna anyának, amiért leszúrta a horgolótűvel... mielőtt a nagyi felhívhatta volna a 112-t.... a nagypapa kilépett a szobából, és azt rikkantotta: "Nyertem a lottón! Értitek? Nyertem a lottón! Milliárdosok vagyunk!!! Drága családom! Milliárdosok vagyuuuuunk!"