"Azt is mondják, hogy ha a nőstényhattyú meghal, a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát, és elpusztul..." - írja Georgij Vasziljevics Metyelszkij Északra szállnak a hattyúk című útirajzában ezeknek a nemes madaraknak a hűségéről. Szerencsére ilyesmire a valóságban még nem hallottunk példát, az azonban tény, hogy Tisza-tavi bütykös hattyúink is páratlan monogámiáról tesznek tanulságot. 

Mivel védett fajnak minősülnek, tavasszal zavartalanul kezdhetnek bele a fészekrakásba, hogy aztán kitartóan vigyázzzák fiókáikat a rájuk vadászó kócsagoktól vagy sasoktól. Bámulatos családi összetartásuk jele, hogy a "gyereknevelésből" az apuka is aktívan kiveszi a részét. 3-4 hónap után aztán a fiókák önállóak lesznek, de a rokoni kötelék fontossága legalább egy évig kitart - addig biztonságosabbnak érzik az életet a szülők közelében.

Kiskörei kikötőnkben gyakran láthatóak hattyúcsaládok, amint reménykedve a stégig úsznak, hátha valami finomságot kapnak vendégeinktől. Mégsem tanácsos etetni  őket, hiszen könnyen megbetegedhetnek az emberi táplálékoktól. Csodálni azonban   bármikor szabad ezeket a fantasztikus madarakat.  Méltóságteljes mozgásukkal és szépségükkel határozottan illenek indulásra váró nyaralóhajóink közé - így ha a jövőben flottánk netán egy újabb úszó apartmannal gazdagodna, mindenképpen megfontolás tárgyává tennénk a "Hattyú" elnevezést....